A ház egy része szalmatetős volt, az egyik oldalán a tető egészen a földi ért
le. Télen, mikor hó volt és apánk nem volt otthon, avval szórakoztak a mostohatestvéreim, hogy a
kéménytől leszánkóztak a tetőn.
(Martinus emlékirataiból)
|
Martinus Dániában élt 1890 és 1981 között. Ő az átfogó szellemi-tudományos írói életművéről ismert, amelynek közös címe A Harmadik Testamentum. Élete beszámolókat tartalmaz a szegény és tanulatlan vidéki gyermekről, aki visszavonultan élt, mígnem 30 éves korában egy mélyreható tudatváltozást élt át, amely lehetővé tette, hogy nem kevesebbet ismertessen, mint egy mindent átfogó szellemi- tudományos világképet. Ez után majdnem egy 60 éves időszakon át azon dolgozott, hogy ismertesse és közvetítse ezt a világképet, ami a Martinus kozmológiája ill. a Martinus szellemi tudománya elnevezéseket is viseli.
Törvénytelen gyermek, szegényes körülmények és korlátozott
iskolázás
Mivel neki nem volt lehetősége arra, hogy felnevelje a fiút, és azért fogadott gyermekként, spártai körülmények között nőtt fel az anyai nagybátyjánál és nagynénjénél a ”Moskilvad”- házban. A helyi falusi iskolában a tanítás zsoltárokra, katekizmusra, földrajzra, számtanra és néha egy kis dán történelmére és természetrajzra korlátozódott–mindez a nyári félévben heti hat óra volt a téli félévben pedig heti 30 óra. Mint ”törvénytelen” gyermek, a helybeli dogmatikus pap szerint örök kárhozatra volt ítélve, de ezt Martinus nem tudta elhinni. |
|
Martinusnak egyáltalán már ekkor közeli kapcsolata volt Istennel. Meséli, hogy mikor egy légy közel volt a fulladáshoz a tejesköcsögben, megpróbálta megmenteni hisz különben ő sem várhatja el, hogy Isten segítsen neki, mikor szüksége lenne rá. Fiatalkor gyakorlati munkákkal |
Az, ami alapvető lesz az olvasóknak, tehát nem maguk a szellemi átélések,
amelyek nekem voltak, hanem azok a hatások, amit ezek teremtettek, mert ezeket többé-kevésbé meg
lehet megvizsgálni bármelyik ehhez erkölcsileg alkalmas, pártatlan és felszabadult embernek.
Ezek a hatások képviselik az én teljes kinyilvánításomat.
(A küldetésem születése körül, Kiskönyv 4, fej. 20)
Azokat a képességeket, amelyeknek a kifejlesztéséhez eljutottam, csak olyanok,
amit minden ember előttem már elért, és minden ember utánam el fog érni, abszolút mindenki
kivétel nélkül.
( Az intellektuális kereszténység, 5 rész.)
|
De Martinus arra vágyott, hogy többet vigyen véghez életében, minthogy irodában üljön, és egész nap számoljon. Egy időben foglalkoztatta az a gondolat, hogy hittérítő lesz, de erről letett, mert nem tudott megegyezni az akkori idők keresztény dogmáinak értelmezésével. Ám hamarosan mégis kiderült, hogy Martinus a teljesen saját életküldetést kapott. Kozmikus tudat 30-évesen
A Livets Bog elején ilyenformán ír: ” A kozmikus tűzkeresztség, amin átmentem, aminek a közelebbi elemzésébe itt nem bocsátkozom, azt hagyta hátra, hogy egészen új felfogóképességek vagy tulajdonságok jöttek létre bennem, amik képessé tettek arra, hogy – nem némelykor – hanem egy állandóan, éber, nappali-tudatban láthassam az összes, a fizikai világ mögött létező szellemi erőket, láthatatlan okokat, örökös világtörvényt, alapenergiákat és alapelveket. A létezés titka nem volt többé rejtély számomra. Tudója lettem a világmindenség életének és beavatott az „isteni teremtéselvbe”. (Livets Bog 1, rész 21). Az új tudatállapotot, amelyet Martinus 30-évesként ért el,”kozmikus tudat”-nak nevezi. A kozmikus tudat feltétele egy magasra kifejlődött intuíciós képesség, amelyet előbb vagy utóbb minden ember ki fog fejleszteni. Munka a kozmikus világképpel Mikor Martinus kozmikus tudatot kapott, hozzá kellett szoknia a használatához. Gyorsan megértette, hogy vegetáriánussá kell lenni. Az is egyértelmű lett számára, hogy nem elégséges, hogy a szellemi tudományos elemzéseit csak szabadidejében írja. Ezzel kezdetét vette néhány nagyon szerény év, mikor Martinus azoknak a jószívű emberek segítségéből élt, akik megértették, az volt fontos, hogy a missziójának szentelte magát. A főműnek, a Livets Bog-nak az első kötete1932-ben állt készen a kiadásra. Martinus a következő csaknem 50 évben folyamatosan bővítette a széles körű írói életművét, (amely több ezer oldalból áll), a jelképeket, valamint számos előadást tartott. A missziójának egy fontos része, hogy megvilágítsa a kereszténység és más vallások fejlődését egy jövőbeli forma felé, amely megfelel a modern intellektuális ember tudatának. Azért nevezi a műveit intellektuális kereszténységnek és ezért lett műveinek összefoglaló címe a Harmadik Testamentum. Martinus egyesíti az egyébként elválasztott tudományos és vallási gondolkodásmódokat egy új szellemi tudománnyal, ami számítása szerint az emberiség jövőbeli fejlődésének alapzata lesz. Nagy személyiség - személyi kultusz nélkül
Döntő fontosságu volt Martinus számára, hogy életművéhez kapcsolódóan ne alakuljon ki valamiféle szekta vagy tagsággal járó egyesület és semmiképpen nem kívánta, hogy személye személyi kultusz tárgya legyen. Nem tartozott a missziójához, hogy kultikus imádat övezze, vagy hogy egy gyülekezet vezetője legyen. Az életében az volt fontos, hogy leírja és közvetítse a kozmikus tudását. Egy olyan kicsi, materiális országban, mint Dánia észrevétlenül el tudta végezni ezt a munkát. Ám ez nem azt jelentette, hogy elszigetelten élt. Mindig nagyon előzékeny volt és szánt arra időt, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre, amikkel az emberek hozzáfordultak. Alapjában véve mindig nagyon jókedvű és barátságos ember volt, aki örült a jó barátokkal való együttlétnek. A fejlődésének következtében, mint duplapólusú ember, nem párkapcsolatban élt és nem volt családja. Az ezzel kapcsolatos gyakori kérdésekre szívesen és jókedvűen azt szokta válaszolni, hogy ő az egész emberiséggel él házasságban. Martinus a Martinus Intézetnek első emeletén lévő kis lakásában élt az 1981-ben bekövetkező halálig. De „Ügye” él továbbra is él – és egyre nagyobb érdeklődés kíséri a szellemi kutatók között a világ számos országában.
|
